Az Achátcsiga testfelépítése
A
csigák idegrendszere fejlett, erősen központosított. A fő központ a
feji dúc vagy agydúc, emellett van még köpenydúc, zsigeri dúc és lábdúc.
Garatideggyűrűjük van, melyet az agy-, láb- és köpenydúc alkot. A fejen
található tapogatók, az érzékelésben elsőrendűek. A tapogatók felületén
mechanoreceptorok találhatók, a tapogató tövén vagy végén fényérzékelő sejtek
csoportosulásából kialakuló csésze- vagy hólyagszem található. A
csigák képesek két, szemmel ellátott tapogatójuk visszahúzására. A hosszabb,
szemmel ellátott tapogató alatt pedig a két további, jóval rövidebb tapogató
található, melyek több ténykedéssel bírnak. Egyrészről az „ujjak” szerepét
töltik be, másrészről pedig kémiai érzékelőként szerepelnek, valamint ezeken
keresztül érzékelik a csigák a szagokat
is. A szaglás tekintetében a különböző „dolgokat” más és más
távolságról képesek bemérni. Így például a bomló leveleket, fákat akár 2
méterről is megérzik, míg a különböző kémiai anyagokat, mint a benzin, alkohol
vagy aceton csupán 4 cm távolságról ismerik fel. Vannak olyan táplálékok is,
mint például a dinnye, melyeket 0,5 méter távolságról ismernek
fel. Sokszor felvetődik a kérdés, hogy mennyit és mit lát egy csiga. Az
állat szemeivel képes látni is kis távolságról, illetve érzékelni a fény
mértékét is. A csigák 1 cm távolságból képesek látni is tárgyakat. Azonban a
szemek nem az egyetlenek, melyekkel képesek a csigák a fényt érzékelni. A fény
érzékelésére egész testükkel képesek, mivel testüket számos fényérzékelő sejt
borítja. Fontos azonban megjegyezni, hogy a csigák érzékenyek az erős fényre.
Ha valamilyen lámpatesttel megvilágítjuk az állatokat, akkor ügyeljünk arra,
hogy az izzó elé valamilyen, a fényt tompító tárgyat helyezzünk be, így az nem
fogja zavarni a csigákat. Az előbbi érzékelésekkel szemben feltételezhető, hogy
a csigák egyáltalán nem hallanak. Sok kísérlet történt, hogy hangos
sikollyal vagy sípolással „ráijesszenek”, az állatokra, de a csigák egyikre sem
visszahatottak, még a viselkedésüket sem változtatták meg. Ennek ellentmond
azonban, hogy számos kutató számolt be arról a jelenségről, hogy csigája
valamely zenére vagy különleges hangra megváltozott módon kezdett mozogni.
Azzal azonban mindenki egyetért, hogy a csigák igen nyugodtak, csendesek és nem
ijednek meg egykönnyen. A csigák feje kicsiny, rajta található a
szájnyílás, fölötte pedig a tapogatók. Lábuk erőteljesen
ellaposodott csúszó- vagy hasláb. A szájnyílás és a talp széle között
nyílik egy exokrin mirigy, a nagy talpmirigy. Ennek váladéka, nyálkája a hasláb
felszínét sikamlóssá teszi, így tulajdonképpen az állat ezen csúszik tovább. Az
araszoló mozgás során az izomzat periodikusan húzódik össze, külsőleg ez, mint
kontrakciós hullám jelenik meg és fut végig a haslábon. A haladó csiga
mögött a megszáradt nyálka mászásnyom formájában marad meg.
A csigák
legjellegzetesebb alaktani sajátossága a külső meszes váz, a csigaház, ez
három fontos ténykedéssel bír:
- megvédi a törékeny testet a sérülésektől, miközben az állat mozgásban van
- megvédi az állatot a külső ellenségektől
- megvédi a testet a kiszáradástól
A házat a
köpenyszegélyben található nagy, nyálka-, fehérje - és mésztermelő
mirigysejtek választják ki. Ennek megfelelően többrétegű a csigaház.
Legbelül vékony gyöngyházréteg (hypostracum) található, mely a csigák nagy
többségénél hiányzik. Középütt vastag kristályos mészréteg, míg legkívül
fehérjéből és kitinből álló réteg található. A csigaház egész élete során
együtt növekszik az állattal.
Az achátcsigák
háza fajtól függően elég súlyos. A súlyának szemléltetésére elég, ha annyit
jegyzünk meg, hogy korábbi időkben a dohányültetvényeken használták arra, hogy
a dohányleveleket kisimítsák.
A
csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna. A szájnyílás a
fej végén található, mely a szájüregben folytatódik. A szájüreg felső
boltozatán állkapocs, alul pedig erőteljes reszelőnyelv (radula) található. A
szájüreg rövid, izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső és
végül a tág gyomor következik. A nyálmirigyek a garat és a nyelőcső
határán torkollnak a bélcsőbe. Középbéli mirigyük nagy, fejlett, a teljes
középbelet körülöleli. Feladata az emésztőnedv-termelés és a
tápanyag-raktározás („máj”). A középbéli mirigy szívja fel a táplálék
finomszemcsés részét, a többi a rövid utóbél felé halad, majd a légzőnyílás
közelében lévő végbélnyíláson át ürülnek a szükségtelen végtermékek.
Az ivarszervek
a zsigerzacskó felső részében helyezkednek el, bonyolult felépítésűek,
járulékos mirigyekkel állnak kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a csigák hermafroditák,
szaporodáskor mindkét egyed külön szerepet alakít. Általában a nagyobb példány
játssza a női, a kisebb pedig a férfi szerepet. A két állat először szelíden
végigtapogatja egymást, ezután kezdődik el a valódi „szerelem”, majd a tett vége
felé határozottan megnyomják egymás talpát. A legvégén pedig spermiumot
cserélnek a kalciumtüskéjükön keresztül, ezek a peterakásig az
ondótartályban tárolódnak. A peterakáskor a petecsövön áthaladó
petesejteket termékenyítik meg a spermiumok. A csigák fajtól függően
raknak tojást, de általában olyan 20-30 darab közötti mennyiséget. Ezeket a
talajba rejtik, majd eltemetik azokat. A fiatal egyedek fajtól függően kelnek
ki, nagyjából 1-2 hét alatt. Az achátcsigák élete fogságban és a
természetes élőhelyükön nem egyezik meg. Míg a
természetben élettartamuk akár 10-15 év is lehet, addig fogságban
tartott társaik „csupán” 5-7 évet élnek. Ez persze függ az adott fajtától is.
A csigák
ellenségei: sünök, egerek, különböző rovarok (tücskök, százlábúak) madarak, varangyok
és békák, vakondok, menyétek, gyíkok és más csigák. Az achát csigák
éjszakai lények, és nem adnak ki túl sok zajt, mely zavarhatja az embereket a
pihenésben. A legtöbb amit hallhatunk az a csigák talpának a terrárium falával
való érintkezése, illetve a háznak a terráriumhoz ütődése. Ezek a zajok is
inkább az üvegből készült tartályok esetében jelentkeznek. Műanyag dobozok
esetén jóval mérsékeltebbek ezek a hangok. A csigák nappal alszanak, nem cselekvők,
ilyenkor általában a tartályok rejtett részén szunyókálnak.
